ÁLMOK VILÁGA

Valóság vagy álom???

Már megint!!! Nem hiszem el egyszerűen rémisztően valóságos volt újra ez az álom. Az egész ágy a hajam és a pizsamám is csurom víz volt. Mi történt??? Húsvét van??? Ha jól tudtam nyár közepe volt és odakint rothasztó meleg. Ilyen nincs!!! Kirtörtem a szobámból és elkiáltottam magam.

-Anyaaa!!! Ki öntött le vízzel??? -kiabáltam dühösen. Anya kikerekedett ijedt szemekkel jött be a szobák folyosójára.

-Te jó ég Hay mi történt veled???-leejtette a fakanalat. Széttártam a kezeimet.

-NAezt én is szeretném tudni! Ki játszott húsvétot?? -kérdeztem. Anya Anselnek kiabált aki szintén csodálkozó tekintettel jött elő a szobájából.

-Tes...te jó ég Hayley te csurom víz vagy!!!! A multkor kecsap...most víz??? Hogy fér ez össze!? -mondta és ő a zseblámpát ejtette le. Na jó ha se Ansel se anya....APA!!!  Mondjuk azon kicsit elgondolkodtam hogy Ansel kezében mit keresett az a zseblámpa de hát neki mindig valami egzotikus dolog va na kezében. A múltkor tű egyszer egy csomag cukor... már kezdett idegesíteni. Apa is odajött a nagy kiáltozásra de körülbelül ugyanúgy reagált mint Ansel meg anya. Kezdett nem viccessé válni a dolog. Minden esetre megnyugtattam őket hogy valamit én cisnálhattam, alvajártam vagy mittudomén és végül arra lyukadtam ki hogy menyek és átöltözök szárazba. Miután végeztem kiültem a kertbe. A szomszéd lány és egyben a leg jobb barátnőm is egyszemélyben vagyis Elisabette Evans a hintaágyukban henyélt. A könnyű drótkerítésben hamar megpillantott amint én a kutyámat keresgéletm fütyörészve hogy adjak neki egy kis tejet. Elvégre Sony kölyök papillon volt és imádta a tejet. Elisabette rögtön a kerítéshez rohant és sziázott. Egy mosollyal feleltem majd odasétáltam a kerítéshez és letette ma tálkát amiben a tej volt.

-Képzeld mi történt!!! Ma reggel csurom vizesen ébredtem!!!-mondtam aggodo tekintettel de a barátnőm csak elnevette magát.

-Ki játszott húsvétosdit??? -nevetgélt de én komoran és szigorúan néztem rá. Ebből rájött hogy komolyan beszéltem és nincs szó ,,húsvétosdiról" ahogy ő mondta. Elisabette tekintete is zorddá vált. -Na ne már...ez már tényleg komoly... a múltkor mivel is kecsappal voltál leöntve???-már megint hahotázott de kezemmel odakaptam az arcához. Természetesen elkapta a fejét de amúgy sme ütöttem volna meg. Najó max nem olyan erősen.Közben Sony feltűnt és hevesen iszogatta a tejet ami a lábamnál volt. Felvettem az ölembe miután kicsit megtépázta a gatyámat hogy vegyem fel.

-Háát sziiaaaa sógornőm!!! Hogy hiányoztál már!!!-mondtam és simogattam. Eli is átnyúlt és megsimizte Sony kis buksiját. Tényleg nem is meséltem még Sonyról. Nagyon édes kis papillon icipici mint apu tenyere és imád rohangálni. A kedvenc játéka a nadrágom alja amit mindig imád cibálni ezért nem is veszünk neki drágábbnál drágább játékokat. Sőt még imádja rágcsálni a seprűt és a régi papucsokat meg mindent amit talál. Az eredeti neve Sonata, de ez sokaknak nem tetszett a családból (mintha akkora család lennénk már komolyan ) ezért lerövidítettem Sonyra. Ő volt az én kis sógornőm. Anselnek is volt kutyája ő egy szálkás szőrű tacsit birtokolt Alfred néven de csak Fred vagy Freddie. Szerintem az Alfred túl öreges. Viszont Freddienek nagyon jól áll. Imádtam a két kis csöppséget és ők is nagyon szeretik egymást. Miután már Sony a hajamat kezdte motoszkálni letettem és jó szórakozást lelt a seprű rossz végében vagyis a nyelénél. Sóhajtottam és megcsóváltam a fejem.

-Naés mi a programod mára???-kérdeztem ismét Eli felé fordulva. Az ő kutyája Gengszter volt a nagy szépséges németjuhász akinek egy fehér németjuhász párja volt Aurora aki szintén az Eliéké volt.

-Semmi! Fürdés putyulás olvasgatás...mi mást lehetne tenni venni ebben a melegben???-nevetett. Ezt kedveltem igazán Elisabetteben. Mindig mosolyog és nevet optimista stylusú de mindig meg vannak a kritikái amit elrejt mások elől és szinte csak nekem és a családjának mutatja. Azt se mindig. -És neked?-kérdezett vissza az általánosság kedvéért.

-Semmi...de még tervem sincs. Mindenesetre ha ma is ilyen rettentőséget álmodok előbb utóbb nekiállok kideríteni mert kezd idegesíteni a dolog.-mondtam. Elbúcsúztunk egymástól és bementünk a házba. Legalábbis én így tettem.