ÁLMOK VILÁGA

Valóság vagy álom???

Reggel bekukkantottam Ansel szobájába. Kíváncsi voltam hol tartunk a nyárban, már rég elfelejtettem ugyanis hanyadika van, ezért gondoltam megkérdezem az én ,,tudós" öcsémet.

-Hali Ansel! Megmondanád hanyadika van?-kérdeztem ő viszont először nem a kérdésemre adott választ.

-Hay! Azt az eget, semmi víz, semmi kecsap! Hűha valami történhetett!!!-mondta kitágult pupillákkal. Beálltam és belöktem magam mögött az ajtót.

-Igen...és úgy hogy valószínüleg nem húsvétosat álmodtam...na elárulod hanyadika van?-kérdeztem mogorván.

-Miért nem tartod számon magadnak?-vágott vissza.

-Miért!!! Olyan nehéz megmondani hogy hanyadika van????-fakadtam ki teljesen értetlenül és megemeltem a hangom. Ansel fújtatott.

-Július 3. -motyogta.-De mostmár húzás van!!!-hesegetett felém.

-Navégre...-morogtam köszönöm helyett és kimentem a szobájából magam mögött beCSAPva az ajtót de azért úgy hogy mégse adjon nagy hangot. -Jó reggelt anya!-szökdécseltem be a konyhába de körülbelül anya reakciója egyenlő volt az öcsémével. MEgforgattam a szemeimet és kentem magamnak egy kenőmájasos kenyeret majd elkammogtam és kimentem az udvarra Sonyhoz meg Freddiehez. A két kiskutya örömmel ficánkolt körbe, én pedig kacagva simogattam hol az egyiket hol a másikat mert versengtek a kezemért.-Nyughassatok már két kezem van!!!-mondtam de mindkettő olyan önző volt hogy akarta mind a kettőt. Eli billegett a teraszon és integetett nekem közben olykor szólt is. Felálltam és a kerítéshez rohantam.

-Szia!!!-üdvözöltem kitörő lelkesedéssel. Leszaladt a teraszuk lépcsőjén és a kerítésbe kapaszkodott.

-Hol voltál tegnap? Egésznap nem láttalak!!! Mit csináltál!?-nézett rám aggódó szemekkel.

-Én...hát ezt majd meg kell beszélnünk...elég hosszú a történet és hát...-gügyögtem. Most gondoltam ugyanis először vissza a tegnap történtekre. Anya pedig nem reagált rá semmit. Lehet hogy ők úgy élték meg hogy egésznap távol voltam otthonról??? Kár hogy nem láthatom egy képernyőn hogy mi folyik közben otthon... Elizabette intett.

-Gyere át a bunkerbe ott elbeszélgetünk rendben??? Anyuék úgyis bevásárolni vannak, én itthon maradtam házat őrizni, meg persze abban reménykedtem hogy találkozunk!-mosolyodott el. Először meglepődtem hogy Eli nem ment boltozni??? De aztán a következő mondatrésze világossá tett mindent. Átmentem hozzájuk és leültünk a kis fakúckóba a kertjük végében amit közösen építettünk meg még mikor kicsik voltunk, és a szülők is segítettek.